6.
Hihetetlen, hogy a kicsi lány jött hozzám, épp rá gondoltam. Nem kérdeztem semmit, csak felvittem a kiscicát a szobámba. Örültem, hogy eljött, örültem, hogy vele lehetek megint. Még akkor is, ha már eddig is el voltam könyvelve a nővérem és a bátyja szemében liliomtiprónak. Kit érdekel, mit gondolnak? Úgysem teszek a kislánnyal semmit, amit nem szabad.
Egyébként lövésem nem volt, mi a frász van velem! Itt egy tizenéves kis csitri, én meg jobban érzem magam vele, mint ha mondjuk Yasmine, vagy valamelyik táncos lány jött volna, hogy megdöngessem.
Ahogy beléptünk a szobámba, akkor esett le, hogy ott is van mit elpakolni. A kissrácnak segítettem megírni egy kiselőadást a suliba, és most jópár könyv hevert össze-vissza lenn a földön.
Gil leült az ágy szélére, és amíg pakoltam, végig magamon éreztem a tekintetét, ami valahogy kegyetlenül izgató volt. Ahogy végeztem, az ablakhoz mentem, kinyitottam, és elővettem a cigimet. Megkérdeztem, kér-e, ő pedig már ugrott is, pedig már így is a sörömet iszogatta.
− Minden izgat, amiről tudod, hogy anyádat kiborítaná, igaz? – kérdeztem, mire megvonta a vállát.
Magamhoz kellett ölelnem, egyszerűen érezni akartam, ahogy hozzám simul a törékeny kis teste. Olyan szép volt, olyan kecses, és ahogy hozzám bújt…
Elszívtuk a cigit, ő megitta közben a sört is, pedig majdnem egy egész üveggel nyomtam a kezébe, mikor feljöttünk. Aztán visszaült az ágy szélére, én pedig becsuktam az ablakot, odamentem, és elé térdeltem.
− Martin tudja, hogy itt vagy? – kérdeztem, mire szégyenlősen pislogva megrázta a fejét. Na igen, gondoltam, hogy így van, és ezt vele is közöltem, mire még szégyenlősebben kérdezte:
− Most elküldesz?
− Dehogy! Örülök, hogy itt vagy!
Hogyisne! Eszemben sem volt elengedni. Legfeljebb lesz még egy meccsem a bátyjával. Kit érdekel?
Nézett. Folyamatosan nézett, én pedig baromira kíváncsi voltam, mire gondol. Rá is kérdeztem, de először nem akart válaszolni. Közöltem, hogy szeretném tudni, mire félénken azt felelte, hogy az járt a fejében, milyen jól áll nekem ez az ing, de még jobb lenne, ha nem lenne rajtam.
− Akkor vedd le! – A francba, Stillman, tudod te, mit csinálsz?
Lassan kigombolta rajtam az inget, majd le is vette, és egy darabig csak nézett. Én meg kivettem a csatot a hajából. Jobban állt neki, ha le volt engedve a haja.
Aztán, mintha ez még nem lenne elég, megkérdeztem, miért nem teszi azt, amit szeretne. Tudtam, hogy nem csak nézni akar, hanem annál többet. Rá volt írva.
Aztán meg is tette. Végigsimított a karomon, a vállamon, de csak bizonytalanul, én pedig megfogtam a kezét, és irányítottam tovább lefelé. Annyira jól esett, ahogy hozzám ért. Olyan finom, puha keze volt, és a bőre a bőrömön… Közelebb hajoltam hozzá. Meg akartam csókolni, de hirtelen úgy éreztem, ha megteszem, azonnal elveszítem a fejem, és tovább megyek. Pedig tudtam, hogy nem szabad! Úgyhogy csak félresimítottam a haját, és a nyakát csókoltam végig.
Oldalra billentette a fejét, én pedig közelebb húztam magamhoz, és szorosan átölelve tartottam. Olyan jó volt így. Sosem gondoltam volna, hogy valaha, bárkivel ennyire fogok élvezni néhány lopott pillanatot, szex nélkül.
− Johnny! – súgta érzékien.
− Igen? – néztem a szemébe.
Nem mondott semmit, csak megcsókolt. A kis boszorkány! Nekem pedig igen erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne döntsem hanyatt az ágyon, és váltsam valóra minden buja álmát.
Jól csókolt. Hihetetlenül jól, azt figyelembe véve, milyen fiatal volt, és amit Martintól tudtam, hogy nem volt még soha pasija. A forró, selymes kis nyelve mohón játszott az enyémmel. Ráadásul épp elég nővel volt már dolgom ahhoz, hogy a teste legapróbb rezdüléseiből is tudjam, mennyire kíván.
De a rohadt életbe, akkor sem tehetem meg! Tizenhét sincs, én meg… Nehéz volt, de muszáj, hogy elszakadjak a forró, puha ajkaitól. Megint a szemébe néztem, és megráztam a fejem.
− Miért? – kérdezte csalódottan. Istenem, milyen zabálnivaló volt.
− Kicsi Gil… tudod, hogy nem lehet!
Nem lehet, a franc essen bele! Mi a frász van veled, Stillman? Jön egy kislány, és levesz a lábadról? Téged, akit még tapasztalt, találékony nőknek sem sikerült soha, ha te magad nem akartad? Öregszel, vagy mi a franc van? Ismételten eljött az ideje egy hideg zuhanynak.
Végül megint a karjaimban aludt el, Martin meg nem sokkal utána, hogy a kicsike elszunnyadt, felhívott. Úgy üvöltött a telefonba, mint akinek a tökén taposnak.
Szerencsére sikerült gyorsan leszerelnem, aztán én is bevágtam a szunyát Gil mellett. Inkább, mint hogy pajzán gondolataim olyasmire sarkalljanak, ami már büntetőjogi eljárást von maga után. Mióta megjelent ez a lány az életemben, kis Johnny valahogy szokatlanul… huncut…
No comments:
Post a Comment